Európán belül nem érzékelhetők annyira erősen a kulturális különbségek, de a nyugati mentalitáshoz szokott magyar exportőrt sokkszerűen érhetik az arab világ üzleti szokásai.
Egy partnerünknek nemrégen át kellett alakítanunk az angol nyelvű céges anyagait, mert az arab partnerek elvárták, hogy az ő logójuk is szerepeljen rajtuk. Ez ugyan okozott némi fejtörést, mert hogyan hozunk össze egy professzionális kinézetű, jó minőségű nyomdai anyagot miniatűr, Word fájlban kapott logókból…Ezenkívül udvariasságból még azt is meg kellett tenni, hogy az angol nyelvű címeket arabul tüntessük fel. El kell tudni fogadni azt is, ha az üzletkötés előtt meg akarnak ismerni bennünket, vagy ha az üzleti folyamatok nem a nálunk megszokott tempóban zajlanak.
Mindez számunkra szokatlan lehet, azonban ha a világ más tájain szeretnénk üzletet kötni, tisztelni kell a partnerek kultúráját. Ahogy Willy Brandt mondta: “If I’m selling to you, I speak your language. If I’m buying, dann müssen Sie Deutsch sprechen.”
R.Á.
Manapság még mindig gyakori, hogy a megbízók a kommunikációs projekt részeként megrendelnek egy portált a kivitelezőtől/hosting cégtől/reklámügynökségtől, amelyik éppen kéznél van. Az már többé-kevésbé elfogadott, hogy a szomszéd fiú nem alkalmas a feladatra, meg kell bízni hozzáértő céget.
Na de, ki a hozzáértő? Az internet hőskorában sokan maguk barkácsoltak akár céges honlapot is. Ebből születtek a nagyon szép, de nem működő honlapok (tehetséges webdesigner – tehetségtelen programozó), és készültek elfogadhatatlan megjelenésű, remekül működő oldalak (kiváló programozó – pocsék designer). Ebből egyenesen következett, hogy a két funkciót szét kellett választani. Ahogy egyre nőtt az információ mennyisége az interneten, rá kellett jönni arra is, hogy a tartalmat valahogyan strukturálni kell, és persze egészen máshogyan kell fogalmazni, mint nyomtatásban. A „content designer” dolga a tartalom összeállítása mellett részben az is, hogy biztosítsa a portál használhatóságát (usability). Hogy tovább bonyolítsuk a dolgot, a keresőmarketing (seo) szintén külön üzletággá nőtte ki magát.
Tehát kell nekünk egy webdesigner, egy programozó, egy content designer és egy keresőmarketing szakember. Ez a legritkább esetben található meg egy személyben, hovatovább, egyetlen cégben is. Mit tudunk akkor tenni? Kell egy projektmenedzser, aki összefogja és átlátja ezeket a folyamatokat. Ha egyszerű a portál, akkor ezt megtehetjük mi magunk, ha bonyolultabb projektről van szó, akkor találjuk meg a megfelelő szakembert!
És miért van ennek jelentősége az exportban és a nemzetközi kommunikációban? Azért, amit nem győzünk ismételgetni: külföld felé ugyanazon a magas színvonalon kell kommunikálnunk, ahogyan az ott szokásos. Különben esélyünk sincs.
R.Á.
Mit jelent az “exportmarketing”? Hagyományos értelemben az exportáló vállalatok nemzetközi marketingtevékenységét nevezzük így. De létezik ma már egyáltalán hagyományos vállalat? Úgy tűnik, a web 2.0, sőt a web 3.0 megjelenésével valamennyi hagyományos fogalom a feje tetejére állt! A nemzetközi vállalatközi szektorban (B2B) – külföldön legalábbis – már intenzíven használják a közösségi marketinget (Facebook, LinkedIn, Twitter…). A válság pedig a hazai vállalatokat is arra kényszerítheti, hogy szemléletet váltsanak, de erről majd máskor.
Korábban mi is az iparra koncentráltunk, mint arra a szektorra, amely elsődlegesen külföldre exportál. Rájöttünk azonban arra, hogy az export fogalma gyökeresen megváltozott, és az iparon kívül rengeteg hazai szervezetnek meg kellene tanulnia hatékonyan kommunikálnia külföld felé (pl. szolgáltató cégeknek, turisztikai vállalkozásoknak, önkormányzatoknak…). Erről szól ez a blog.
Egy tekintetben szembemegyünk az uralkodó trendekkel és az üzleti életben szokásos módon magázódni fogunk, amíg meg nem ismerjük egymást személyesen.
R.Á.