A minap porcelántervező iparművész ismerősünk mutatta büszkén legújabb, díjazott munkáit. Lelkesen dicsértük a szép tárgyakat, megemlítve, hogy akkor most végre biztosan beindul az üzlet. Szomorúan legyintett, mondván, hogy arról sajnos szó sincs. Elmagyarázta, hogy a tárgyakat legkésőbb két hónap múlva (!) már másolni fogják, úgyhogy addig kell kihozni belőlük, amit lehet.

A legkülönfélébb termékek hamisítása jól jövedelmező üzletággá nőtte ki magát szerte a világon. Hogy az előbbi példánál maradjunk, az arra szakosodott „üzletemberek” figyelemmel kísérik a művészeti magazinokat, versenyeket, pályázatokat, kiállításokat, internetes forrásokat, és a legszebb munkákat egészen egyszerűen ellopják. Gyakran előfordul, hogy a vevő árajánlatot kér valakitől, vagy megvásárol egy próbadarabot, azután más gyártót keres, többnyire a Távol-Keleten.

Ítélkezni lehet, ám a pereskedésnek gyakorlatilag semmi értelme: csak időt és még több pénzt veszíthet a károsult. Nem véd meg a szabadalom sem a hamisítóktól, sőt, néha a részletes leírás kifejezetten jó ötleteket ad a konkurenciának. Elég egy kis változtatás, és az „új” termék máris jogtiszta, erre saját gyakorlatunkban is láttunk példákat.

Hogy védheti meg magát egy cég a másolástól? Voltaképpen sehogyan. Ha komoly innovációról van szó, akkor szigorú titoktartással egy darabig távol tarthatók a kíváncsiak. A versenyelőny a legbiztosabban akkor tartható fenn, ha a cég folyamatosan újabb és újabb innovációval áll elő – amit a konkurencia mindig csak lépéshátránnyal képes hamisítani. Ez igaz mind az itthoni, mind a külföldi piacokon.

P.R. – R.Á.

Comments are closed.